Kerti tavunk felkészítése a téli időszakra
A legfontosabb feladatok
Egy kerti tó első legfontosabb feladat, hogy a levelek lehullását követően alaposan megtisztítjuk a vizet is a szennyeződésektől, a belehullott falevelektől és egyéb növényi hulladékoktól.
Ez azért fontos, mert ezek a szerves anyagok a vízben hamar bomlásnak indulhatnak, és ez kiölheti a tó élővilágát, a mérgező bomlástermékekről nem is beszélve. Ilyenkor soha ne csak a víz felszínére, hanem gondoskodjunk a mélyebb rétegekről is, így vannak erre a célra speciális hálók, vagy tóporszívó készülékek, amelyek felszívják a szemét mellett az iszapot és az egyéb oda nem illő dolgokat is.
Érdemes a tél beállta előtt 2-3 évente legalább egyszer leereszteni a tó vizét is annak érdekében, hogy alaposan kiöljük belőle a moszatokat és az algákat. Ugyanis ezek elszínezhetik a tavat, és ellehetetleníthetik az életet más élőlények számára. Ha a tavat leengedtük, hagyjuk néhány napig száradni, de ha halainkat tartósan át tudjuk helyezni, akkor akár tavaszig is szellőztethetjük, akár a köveket is kipakolhatjuk, és a tófóliát is cserélhetjük. Nem beszélve arról, ha esetleg korábban szivárgást vagy sérülést tapasztaltunk.
Gondoskodjunk a Halakról
Amennyiben a tisztítási folyamat megtörtént, gondoskodjunk azokról a halakról melyek nem bírják a nagy hideget. Másfél méternél sekélyebb tóban rizikós halakat hagynunk, ezeket inkább szedjük ki, és egy hordóban, fagymentes helyen tartsuk tavaszig. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a barkácsáruházakban olcsón kapható, alig fél négyzetméteres vízfelületű, és 70-80 centiméter mély tóban képzelik el a halaik teleltetését. Ám tavasszal szembesülnek azzal, hogy a kemény télen teljes vastagságában átfagyott a vízréteg, ami a halak pusztulásához vezetett.
Ha halainkat télen szoba hőmérsékleten, mondjuk akváriumban tatjuk, akkor rendszeres etetést igényelnek. Ha hűvös 3-5 °C-os, sötét helyen tartjuk őket, akkor etetni sem szükséges ez alatt a pár hónap alatt, maximum 1-2 alkalommal. Ilyenkor ugyanis anyagcseréjük lelassul, akárcsak a nagyobb tavakban a mélyben telelő társaik, alszanak. Megijedni ettől nem kell, ez náluk természetes folyamat.
Gondoskodjunk a növényekről
A kerti tó téliesítése során azonban nem csak annak esztétikai oldaláról, illetve állati élővilágáról kell gondoskodnunk, hanem bizony a vízinövényekről is. Amikor felkészítjük a tavat a télre, akkor az első dolgunk az legyen, hogy a tó növényvilágának táplálását befejezzük. Hiszen a tápanyagot a növények ilyenkor már nem hasznosítják fel. A tó partjára ültetett évelő növényekkel különösebb teendőink nem lesznek, ha nagyon elszaporodtak vagy megnőttek, esetleg vágást igényelnek, akkor végezzük el a fontos és kötelező metszést, de a növények kiásására vagy teleltetésére nem lesz szükségünk.
Érdemes ugyanakkor odafigyelnünk az egynyári növényekre, ezek többsége a vízfelszínen lebeg vagy virágzó növény. Őket természetesen fontos kiemelni és melegebb helyre tenni annak függvényében, hogy miként szaporodnak, egyáltalán teleltethetők-e. Például a vízi jácint vagy a kagylóvirág kipusztul a nagy fagyban, de a békalencse is alaposan megritkul, de akadnak olyan növények, ami bár télen elpusztul és kifagy, tavasszal az elszórt spórái automatikusan újra kikelnek. (pld. rucaöröm)
A vízi növényeket a legegyszerűbb módon egy vízzel teli kádban vagy dézsában, fagymentes, de ne túl árnyékos helyen tároljuk. Ezeken felül érdemes gondoskodni a műszaki berendezések kiemeléséről is, a nem fagyálló szűrők, szivattyúk és egyebek ugyanis a fagy hatására teljesen használhatatlanná válnak, amivel akár több százezer forintos kárunk is lehet. Érdemes ezt megelőzni!
Jegesedés, Oxigén
A halaknak és a vízinövényeknek télen is szükségük van oxigénre, ezért vagy meg kell akadályozni az összefüggő jégréteg kialakulását, vagy rendszeresen lékelnünk kell azt.
Egyik lehetőség a vízmelegítő készülék alkalmazása, de a szökőkutat működtető szivattyúval is megoldható a víz fagymentesen tartása, a víz mozgatásával.
A szökőkút-szivattyút a vízfelszín alatt szórófej nélkül is működtethetjük olyan mélységben, hogy az aljzaton telelő halakat ne zavarja, de a vízfelszínt mozgassa, ami megakadályozza annak befagyását. Ezen kívül lehetőség van elektronikus vagy mechanikus befagyás-gátlók alkalmazására is, melyek biztosítják a tóban képződő gázok távozását. Ezek akár mínusz 20 fokon is megakadályozzák a teljes vízfelület befagyását. Függőleges oldalfalak esetén fagytestek behelyezésével kell védekezni a táguló jég nyomása ellen.
Ha lékelnünk kell a jeget, akkor azt először fúrjuk meg, majd kézifűrésszel vágjuk ki. (Láncfűrész használatakor fúrni sem kell, de utána a láncot olajozzuk le.) A baltás módszer a szerterepülő szilánkok miatt balesetveszélyes, és a halak téli álmát is zavarja. A jég többi részéről rendszeresen seperjük le a havat, hogy a tóban telelő növények fényhez jussanak.
